spirit8

A lelkünk vándorlása- reinkarnáció

A lélekvándorlás elsősorban teozófiai nézet, egyre elterjedtebb világunkban is, amely szerint az emberek lelke haláluk után bizonyos idö elteltével új ember testében ismételten megszületik.
A lélek addig születik újjá egyre tökéletesebb életek minöségében amíg karmáját be nem teljesíti.

A Rudolf Steiner által alapított antropozófia szerint maga az ember testből, lélekből és szellemből áll. A test az átöröklésnek, a lélek a free-commercial-imagekarmának, a szellem pedig az újratestesülésnek, a reinkarnációnak van alávetve. Nem a lélek reinkarnálódik, születik ismétlődő módon testbe, hanem a szellemet hordozó individuum, az emberi én, mégpedig a lelkileg megélt karmának megfelelően. A természet egyéb birodalmaiban nincs reinkarnáció, ezért az ember kizárólag emberként testesülhet csak meg. Eszerint az állatok nem reinkarnálódnak, mert nincs individuális énjük. Minden állatfajnak egyetlen individuuma van, aki a faj egyedeinek testeit nem hagyja el soha. Ha mégis elhagyja, akkor a faj kihal, vagyis az állati csoport-én földi testek, állati egyedek nélkül él tovább a lelki világban.

Az újászületés, azaz az ismétlődő megtestesülések közötti idő nagyon sok mindentől függ, de alapvetően több száz (kb. 500-800) év telik el közöttük. Ám sok kivétel is akad, a leszületések közötti időtartam és testet öltés időpontja sok mindentől függ. Függhet a kor sajátos viszonyaitól; a földi, természeti, kulturális viszonyok változásának mértékétől és sebességétől; magának az individuumnak a legutóbbi földi életétől, élményeitől, meghiúsult szándékaitól és vállalt feladataitól.
Például egy gyerekkori halál után viszonylag csak rövid idő telik el az újabb testet öltésig. A jelenlegi korban egyébként általában kevesebb idő telik el két megtestesülés között, aminek az az elsődleges oka, hogy a külső, materilális, technikai fejlődés különösen felgyorsult. 100 év elteltével annyira megváltozik az ember mesterséges környezete, hogy egy újbóli földi életben annyi új tapasztalatot szerezhet az spirit01ember, mint régebben talán egy 800 év után bekövetkező inkarnációban sem. A lélek a halál és újászületés közti időt a köztes lét helyén tölti, ahol értékelheti előző létét és felkészülhet új feladataira. A testet öltés az inkarnáció, ennek megismétlődése a reinkarnáció.
A reinkarnáció és a karma törvényeiből kifolyólag az individumnak folyamatosan mérlegelnie kell mindennapi életének tetteit, hozzáállását, hogy azok oldották vagy súlyosbították karmáját.
Ha egy életben egy feladatot sikeresen megoldunk, továbbléphetünk egy másik megoldandó feladat felé. A cél az, hogy az ember az ismételt inkarnációk során lelkileg, szellemileg ,energetikailag fejlődjön, vagyis minden egyes inkarnációban különb emberként haljon meg mint ahogy megszületett, teljesítve az alap feladat megértését, véghezvitelét.
Karmát többféleképp kaphatunk, odafönt vállalt feladatként: ez általában az alap karmánk, ami az életünk egészét elkíséri, minden apró dologból feladatból ezt kell kihoznunk, megértenünk.
Genetikai karma: a testtel együtt öröklődnek viselkedésformák, amik a genetikában kódolva vannak, így örökölhetünk generációs karmákat, feladatokat.
Saját teremtett karma: ha egy feladathoz rosszul állunk, nem a megfelelő szellemi, testi lelki fejlettségünk szerint cselekszünk, ártunk másnak újabb karmát “gyártunk” magunknak.