életlm

A tyúk és a halál I. rész..

A tyúk és a halál

–          avagy: a tapasztalaton alapuló oktatás buktatói –

Az egész a Paradicsommal kezdődött, méghozzá mag formájában. Ezeket a magokat a négyéves lánygyermeknek saját kis kezeivel kellett az előzőleg földdel megtöltött tejfölös poharakba helyeznie, majd földdel betakarnia, és lesimítani a tetejét. Történt ez azt követően, hogy a vidéken, a természet lágy ölén élő gyermek a boltban megpillantva a kérdéses zöldséget rám nézve feltette a kérdést: anya, van otthon paradicsomfánk? Hirtelen fogalmam sem volt róla, vajon elmagyaráztam e valaha, hogy a paradicsom mi fán terem, ráadásul pont fordítva jutunk hozzá, mint a krumplihoz, ami föntről lefelé krumpli ugye. Mielőtt teljes zűrzavar keletkezett volna az agyunkban, gyorsan hazamentünk, otthon pedig rövid oktatás kezdődött a magokról, szárakról, gyökerekről, sziklevélről, termésről, zöldségekről, ami előbb zöld, aztán piros, kivéve a paprikát, meg egy sor evidensnek tűnő dologról, ami korántsem az, ha az ember még nem TALÁLKOZOTT vele.

ida

Lám lám, milyen furcsa, hogy én, a modern anya, aki odafigyelek csemetém egészséges fejlődésére, városból vidékre költözve növényekkel és állatokkal körülvéve növesztem fel őt, a konyhakertet eddig kihagytam a tananyagból. De semmi sincs veszve. Paradicsommagokat elő, tejfölös dobozokat kimosni, s máris indulhat a tapasztalatokon alapuló oktatás. Nem szegi a kedvemet az sem, hogy a magból nem lesz rögvest palánta, s nem terem rajta egyből paradicsom, szóval a mondókámat a bizalmat megelőlegezve kell elhinni, de legalábbis az ő Paradicsoma lesz, nézheti majd, hogy növekszik, sarjad a kis jószág kifele önmagából. Ami nekem evidens. Neki nem. Varázslatos! Hiszen vajon hányan tudjuk, hogy milyen a karfiol kiskorában? A gondosan elültetett magocskák szépen alszanak. Elégedetten térek nyugovóra. Az sem zavar, hogy a paradicsom valószínűleg csak a kezdet. Mi mindent kell még elmagyaráznom? Egy négyéves simán feltesz olyan kérdéseket, amikre nem lehet egyből rávágni a választ, gondolván, hogy a magyarázat majd ráér később, ha már kicsit összetettebb a gyermeki elme.

Arra főleg nem számítottam, hogy a következő feladvány már másnap korán reggel bekopogtat az ajtón. Éppen a szokásos kapkodós őrületben fejeztük be a reggelit, párhuzamosan a szükséges puha állatok és ovis tornaruhák keresgélésével, jobb kézben kávésbögre, balban gyermek zokni, amikor erőteljes, határozott kopogás szakította félbe a pörgést. Leányom csodálkozva meredt az üvegajtóra, amely mögött a reggeli napfényben furcsa figura bontakozott ki. Lassan konkretizálódott, és szemeim előtt kibontakozott a szomszéd – strandpapucs, alul pizsamanadrág, felül semmi, kócos haj, morcos arckifejezés, – kezében egy döglött tyúkkal, melynek lábairól diszkrét vérpatak csepegett a terasz kövére. Nyeltem egyet, s a szőnyegen babáját öltöztető gyermekem elé libbentem, hogy némileg elfedjem előle a bizarr látványt, így nyitottam ajtót a váratlan vendégnek. A szomszéd a jóreggeltet – nyilván zaklatott állapotának köszönhetően – kihagyva nyomban a lényegre tért és levegővétel nélkül kifejtette, hogy a mi áldott jó, szelíd, gyermekbarát, cukipofa labrador keverék kutyánk MEGGYILKOLTA AZ Ő LEGKEDVESEBB TYÚKJÁT, – a fehéret, a mintaszerű kotlóst, aki szinte családtag volt és tíz apró kis sárga csibe maradt árván utána, melyek most ártatlan, sírós hangon pipegnek anyjuk után… És ő látta! És bement a tyúkólba! És csak egy pillanatra maradt nyitva az ajtó! És idehozta! Az a ….. kutya a kertbe, ide! A tyúkot! És itt! Itt dobta csak el, és eltörte a lábát is, tessék, nézzem meg! – Azzal a tetemet az arcom felé tolva az egyébként higgadt fazon egy férfias, őszinte könnycseppet morzsolt el a szeme sarkában.

…… folytatjuk

szerző: ORSi

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>