borma

Bor, mámor, félrelépés…..

Napok, hetek óta kering az interneten egy videó, amelyben egy anya táncol a fiával elképesztően a fiú esküvőjén. Végigzokogtam, mert két fiam van, elvileg két esküvő áll előttünk, bár ez még nagyon-nagyon messze van.

De hogy jön mindez a borhoz, a mámorhoz? A hétvégén, egy rendezvényen voltam, ahol neves, kevésbé neves borászok kínálták boraikat. Volt lacikonyha, jazz, szép idő, nagyon sok ember.

A barátnőmmel mentünk, aki szintén elvált, gyereket nevel. Úgy nézünk ki együtt, mint Stan és Pan. Nem én vagyok a magas sovány… amivel egyébként nekem nincs sok gondom.

Gondoltuk jó alkalom lesz az ismerkedésre, hamar ránk is talált két srác, akik, már enyhén mámorosak voltak a bortól. Elkezdtünk csevegni. Hamar kiderült az egyikről, hogy dr előtaggal dicsekedhet a neve előtt. Rákérdeztem, hogy milyen doktor, és a szokásos jogi, orvosi válasz helyett meglepő választ kaptam. A földtudományok doktora, így egy érdekes beszélgetés vette kezdetét. A barátnőmön láttam, hogy neki nagyon bejön a srác. De volt egy mondata, amin eléggé elgondolkoztunk. Egy főiskolán tanít, és imádja, mert sok széplány közül válogathat, akik kb úgy néznek rá, mint Harison Fordra, az Indiana Johnsban. De akkor hová is fejlődhet ez a beszélgetés? Nem vagyunk főiskolás csitrik, akik egy jobb jegy reményében bármit megtesznek (nem általánosítva minden főiskolásra). Így tovább vándoroltunk a tömegben, és rábukkantunk ismerős arcokra. Odatelepedtünk az asztalukhoz, és jöttek sorra a teli poharak. Csak ültem és figyeltem. A férfinak nyáron volt az esküvője, de a felesége épp másik városban van a szüleinél. És egy kedves lány és közte elkezdett izzani a levegő. Nem ítélkezem, akkor sem tettem, csak figyeltem, hogy milyen köbormannyen megy. Egy két elkapott pillantás, egy-egy véletlenül összeérő kéz, a pohár feletti összekacsintás. Hazafelé indultunk. Lemaradtam tőlük, mert még búcsúzkodtam. Ahogy elindultam, még pár lépés távolságra bandukoltak egymás mellett, mire elértek arra a helyre, ahol már azt hitték nem látja őket senki, a férfi átkarolta a lányt….

És ez elgondolkodtatott ismételten, hogy van e még értéke a házasságnak, illetve, hogy fogok e valaha táncolni a fiaimmal az esküvőjükön. És azon is gondolkodtam, hogy én mit tehetek anyaként, egyedül álló anyaként, hogy a fiaim, a következő generáció ne legyen csélcsap, hogy tartson ki amellett a nő mellett, akit választ, aki gyereket, gyerekeket szül neki. Hogy tanítsam meg nekik, hogy érték a házasság?

Rutinos társkeresőként már vannak olyan szavak, mondatok, amikből tudom, hogy a férfi csak  egy egyéjszakás kalandot keres, és soha nem fogja elhagyni a családját, de próbálkozik azzal, hogy félrelépjen. Ilyenek az épp válunk, a hónapok, évek óta nincs szex…… Mivel álltam a másik oldalon, így valamiért nem tudom rávenni magam, hogy én legyek az, aki belép a bormamkapcsolatukba harmadikként. De, mint ahogy az én volt férjemben sem értettem, így ezekben a férfiakban sem értem, hogy oké, hogy egy kapcsolat nem lehet mindig rózsaszín köd, hogy a szürke hétköznapok rányomják a bélyegüket két ember viszonyára, de miért nem partnerek abban, hogy ha nem is tökéletes, de talán egy két próbát megér az, hogy rendbe tegyük, hogy megjavítsuk… miért kell egyből kilépni….

És ezt látják, élik át a fiaim is. Hogy ki lehet lépni, ha nem tetszik. Anyaként, fiús anyaként ez egy óriási tragédia a számomra. Mert az nem elé, hogy én milyen példát mutatok, az is kell, hogy az apjuktól, a környezetüktől milyen példát látnak. Nem mondom, hogy minden kapcsolat menthető. De az sem megoldás, hogy ugyanúgy túllépünk 15-20 éven, mintha egy tévén adnánk túl, mert már nem olyan színes, a hangja is kicsit kopott….. nem szervizbe visszük, hanem kidobjuk….

Fogok táncolni a fiaim esküvőjén?

  …. Csorbai Erika