Anyai ösztönök kategória bejegyzései

borma

Bor, mámor, félrelépés…..

Napok, hetek óta kering az interneten egy videó, amelyben egy anya táncol a fiával elképesztően a fiú esküvőjén. Végigzokogtam, mert két fiam van, elvileg két esküvő áll előttünk, bár ez még nagyon-nagyon messze van.

De hogy jön mindez a borhoz, a mámorhoz? A hétvégén, egy rendezvényen voltam, ahol neves, kevésbé neves borászok kínálták boraikat. Volt lacikonyha, jazz, szép idő, nagyon sok ember. Folytatás

flashheader1_1238016166

Vajon miért fáj a csípő? – a valós mögöttes lelki okok

Miről árulkodhat a testünk? Néha sok mindenről. Olyan dolgokat is tárolunk sejtjeink legmélyén amiről ne is gondolnánk hogy valamiféleképp is meghatározhatja létünket, mindennapi döntéseinket.

Aztán jön egy betegség ami gyorsvonatszerűen levesz minket a lábunkról és kész.
Nincs más választásunk mint gondolkodni. Egyedül, vagy valaki segítségével együtt. Folytatás

01-mother-and-child

A gyerek és az alvás – valóban két külön dolog?

 

Alvás – Már már egyedi fogalommá nőtte ki magát ez a szó a szülők körében. Mindenkinek egyedi meggyőződéses módszere van arra, hogy ha majd neki lesz gyermeke hogyan fogja altatni, s biztosan külön, minden könnycsepp és lelki megrázkódtatás nélkül.

Aztán amikor gyermeke lesz ezek az ideák szétfoszlanak akár egy pillanat alatt. Folytatás

chid free emo

Mitöl félsz?

Nyár. Játék.  A gyerköcök a nagyszülőknél töltik a nyarat. S bár nem szeretjük a bérházat, az övék mégis jobb, földszint, körben parkosított kert…és a szomszédok unokáival lehet bandázni. Három kislány és a két fiam fogócskázik, mikor érkezem. Mosolyogva nézem, ahogyan kergetik egymást. Elől a nagyobbik fiam, mögötte a lányok végül a kicsikém.
Az idill nem tart sokáig,mert a kisebbikem égzengetö ordításba kezd. A többi szülö és nagyszülő megbotránkozott tekintetétől követve igyekszem a fiamhoz. Nem csodálom rosszallásukat,hiszen olyan hangja van kicsinyemnek,hogy az egész lakótelep zeng töle…legalábbis hajlamos vagyok ezt hinni.
Folytatás

Lovely_illustration_of_Happy_family_at_tea_time_wallcoo.com

Eperke a bankban

Ritka az hogy nyaralás alatt bank felé néznék, vagy na adj isten emlegetnék, ám most sajnos ez történt. Amúgy eszem ágban se lenne ilyen szigorúan szabályozott körülmények közelébe tennem a lábam pont a szabadságom alatt de hát eperkelétem magyar kötelezettsége, hogy idöben fizessünk nem magyar forcsi alapú részeltet eperkelakunk után.
Persze vagány napsütésben loholunk át az ismeretlen városka főterén, bankunkba leróni a terheket, ahelyett hogy a strandon süttetnénk a hamburgerünket.

Naná gyerek elesik, eperszín térd az eredmény. Gyerek apával lemarad, többgombóc fagyival nyalogatni sebeiket. Apa ugyan nem esett el, de láthatóan ő is több emeletnyi gombóc fagyival kúrálja magát. Én megegyezés alapján loholok tovább a bank felé, részleteket leróni.

Várakozok egy kis ideig, nézem hogy vajon melyik ügyintézöhöz kerülök, már gondolatban előre is küldtem némi pozitív energiát, hogy gyorsabban és folyékonyan menjen az ügy. Befizetek és puff mehetünk is a strandra, remélve addigra begyógyul a lánykám térdbibije és a párom pénztárcabibije is ettől a kalandtól.
Pár tíz perc és sorra is kerülök. Odakint családom mégegyszer sorba állt a fagyiért.
Én idebent bíztatóan mosolyodok az ügyintéző hölgyre, odaadok mindent, papírokat, számlaszámot és eperkelétem teljes tudatában mosolygok rá, hogy hát haladjunk, én más itt se vagyok,  már odakint csavarodnék egy gombóchalom sztracsatellára.
Az ügyintéző hölgy húzza a szemöldökét. Sajnos csak egy darabot, mert lehet elfelejtette kiszedni középen.
-Ez nem lesz így jó. -csóválja a fejét.
– Mi a gond, befizetnék erre a számlára. – rebegem eperkésen, habcsók mosollyal.
– Lejárt a papírja.
Hát mi ez a vám, és visszaugrottunk húsz évet?
– Nem gond – mondom és előhúzom a jogsimat. – Gondolom ez is jó lesz, fényképes, én vagyok rajta és nem járt le.
– Nem jó.- közli az egydarab felvont szemöldök. Egyszerűen képtelen voltam a szemébe nézni, leragadtam a szemöldöknél.
– Nincs rögzítve.
– De hát itt vagyok, én vagyok, be szeretnék fizetni a számlámra, hogy a törlesztőrészlet… – rebegtem és csak most kapcsoltam, a most már feltünöen ferdén álló szemöldök láttán, hogy hiába magyarázok. Eperkém újabb tanítása, hogy  tökre nem mész semmire azzal hogy igazad van. Az van és kész, de azzal még nem oldódott meg a helyzet.
-Mi legyen a megoldás hölgyem? – leheltem ki a kérdést, és próbáltam tényleg a középpontomban maradni.
– Menjen abba a fiókba ahol kötötte a számlát.
-Jajj hát biztos oda mennék ha nem lennék itt…
Pár perces hadakozás után végülis Eperke módszeréhez nyúltam ismét.
-Segítsen kérem… mel kezdtem a mondatot, nem mintha meghunyázkodásnak éreztem volna, hiszen az igazságérzetem minimum a hölgy szemöldök vonaláig borította volna az asztalt… de sikerült megfordítanom ezt a jó sok energiát, és rebegő szempilláimba irányítani… s lám megoldódott… be tudtam fizetni saját számlámra és mehettem ki fagyizni a többiekkel, akik gyanúsan harmadszorra álltak be a sorba. Persze kérdés nélkül eperfagyit kértem.