anyai ösztönök címkéhez tartozó bejegyzések

10-42-26-371_950x510

A Boszorkány Fája – maradandó tábori élmények III. rész

Útra keltünk. A Nap már magasan járt, mire megérkeztünk a Fához. Az imént még kételkedő kisfiúk egymást lökdösve, izgatottan másztak a fára, mert egyikük kiszúrta a Térkép sarkát, mely kikandikált az ág mögül. Ott van!!!
Hitetlenkedő arcukat látva megnyugodtam. A dolog innentől kezdve önműködővé vált. Szinte semmit sem kellett mondanom, a Boszorkány megelevenedett. A gyerekek egymást sürgetve, egymás szavába vágva tülekedtek a legjobban olvasó nagylány körül, aki igyekezett mindenkit túlkiabálva felolvasni a térképen lévő útmutatásokat.
A kettes számú Fenyőbázistól negyven lépésnyire északra. A harmadik ág? Vagy mégsem? A képrejtvényt valódi kincskeresés követte. Én már ismertem az utat, itt száguldottam végig napkeltekor, szóval igyekeztem némi műizgalmat erőltetni magamra, de erre nem is nagyon volt szükség. A gyerekek, akik – feltételezhetően – a legvadabb és legizgalmasabb rajzfilmeken nevelkednek, szerencsésen elfelejtették az eddig látottakat. Rabul ejtette őket az erdő, a saját fantáziájukkal felturbózva. A kis csapat egy emberként, izgatottan kereste a kincset, majd egyórai reménytelen és újra reményteli keresés után megtaláltuk a Dobozt. Aki még nem tudott olvasni, annak a nagyobbacskák olvasták fel az üzenetet, melyet a Fekete Varjú Boszorkány a Talányos Ajándékokhoz mellékelt. de mire használjam a varázspálcámat? Nézzétek, én KÉK varázsgyűrűt kaptam! Én csiga formájút? A legjobban olvasó nagylány Galaxis Gyűrűt kapott. Büszkén emelte a magasba. Majd én megmutatom, hogy mire lehet használni! Az egyik kisfiú papír messzelátót kapott. Commercial Free ChildhoodIzgatottan fürkészte az erdőt. Nézzétek, ott megy, látjátok? De mire a többiek odanéztek, a Boszorkány már messze járt, csak az ágak zörögtek a nyomában.

Hálás vagyok a Boszorkánynak egyébként. Nem elég, hogy jó adag varázslatot csempészett a középkorról szóló tábori hetünkbe, de azóta is hű társunk. Ha valamelyik kis haver átjön ovi után, vagy netán van valami, ami a szívünket nyomja, nincs más dolgunk, mint elzarándokolni a Boszorkány Fájához, leróni tiszteletünket, elhelyezni egy kis virágcsokrot, vagy kavicsot a Villámcsapta Fán, majd továbbmenni a titkos szurdokban, ahol éppen az imént repült át a furfangos boszorkány. Volt, aki már látta, más csak álmodott róla, egy biztos: amíg ő velünk van, s vigyáz  ránk, addig érdemes „jó gyereknek” lenni, mert ő aztán tényleg mindent lát. És ha megsúgjuk neki szívünk vágyát, még az sem kizárt, hogy teljesíti azokat. Nem egyből persze, hanem akkor, amikor a kedve tartja.
Vége.

 

Szerző: ORSi

Ezek is érdekelhetnek:
numbers3_2 A 4 es születési szám

_______________________________________________________________
Breath-in-MeditationGyógyító meditáció

_________________________________________________________________

ill  Illóolaj kalauz : Az eukaliptusz

Eperkelét

Eperkelét -folytatódik – A zord tetovált útonálló

Hetven fok az autóban. Komolyan olyan meleg, hogy alig tudom megfogni a kormányt. Nem gondolkodom el a szimbolikus jelentésen, hogy miért nem tudom átvenni az irányítást a párom kocsija felett, egyszerűen csak vissza akarom kapni a kocsim, mégpedig most. Fűtéssel, hűtéssel, ablakemelő gombocskával és még számos jó kis technikai találmánnyal, ami jelenleg a szerelőnél pihen. Olyan jó lenne ha nem kellene minden egyes kormánymozdulatnál felszisszennem hogy ismét újabb helyen égett oda a tenyerem…
Mellettem csurgó hajjal lánykám, épp úszásból hazafelé. Feltekercseltem hát az ablakot, hogy vizes hajjal – igaz 70 fokban – ne kapjon huzatot, hát az eredmény trópusai hangulat a javából. A piros lámpánál kieresztettem magamból némi gőzt, mégpedig szó szerint. Már csak egy lámpa, felfelé kanyarodás és otthon is vagyunk, bámulatos, előttem már felrémlett hogy bekanyarodunk a kapun..
Gőzölgünk felfelé a hegyen, kicsiny egyirányú utacskán.
Egyszer csak valami dugófélébe keveredünk. Kezdem elveszteni a belső harmóniám, biztosan felforrt az agyam. Előttem egy pár embernek úgy tűnik szintén, egy szürke és egy piros kocsi is eszeveszettül dudál, nem is tudom talán azt remélik hogy a hangrobbanás eltolja az útból a torlaszt… biztos náluk is meleg van.
Nagy nehezen haladunk tovább, kerülök vissza eperke harmóniafelhőmbe. Mire odaérek az úttorlaszhoz, látom már miért dudáltak az elődeim, egy bazi nagy legújabb gyöngyház Posche szépséges kocsi, persze szemben a forgalommal torlasz gyanánt. Sofőrje minden jel szerint eltévedt, morcos, és a sok dudálástól láthatóan nem empatikus állapotban lévő, telitetovált kigyúrt kopasz fazon.
Én nem ilyet akartam, én vizet akartam medencényit, otthont, levegőt, életkedvet!
És jajj én nem férek el a kocsija mellett..  Emberünknek láthatóan nagyon morcos feje van, mondjuk érthető, ha én eltévednék egy ilyen kocsival biztosan a legújabb műholdas navis izé van benne- én is bazi ideges lennék…
Na hát kétségbeesetten letekercseltem a kocsi ablakát, majd eperkehangon, eperkelétem teljes tudatában biztató mosolykával a számon megkértem:
-Segítesz légyszi? Nézed hogy hogy férek el??
És lám lám az eddig zordonan összehúzott szemöldök és tetovált fejbőr is kisimult és mondatom hallatán rám mosolygott.
Persze, gyere, kicsit jobbra… – szólt és elnavigált a házunk tejes költségvetését meghaladó értékű gépjárműve mellett, majd bájosan búcsút intett.
Kihúztam magam és megköszöntem eperkének tanításait, hogy akkor se húzd fel magad, ha épp zord szétdudált agyú kopasz maffiózó nem kedves energetikája állja az utad, nyújts neki mosolyt és  is mosolyogni fog. A mosoly ragadós.
– Hű anya ez meleg volt. – szólt a lányom és a melegben valóban mindez idő alatt meg is száradt a  haja….

 

11-54-41-146_950x510

Az öt elem tana -a Víz

VÍZ

Általános információk: Bolygója: Merkúr, Iránya: Észak, Színe: fekete, kék, jellemzője a raktározás, szerve a vese és a keringési rendszer.

A nyugalmat, mélységet szimbolizálja, általában a legkisebb ellenállás irányába tart, ez emberekre és szituációk vonatkozásában is igaz. Mindenhová elér, a létezés vérének is nevezik, hiszen víz nélkül nincs élet. Színe a kék és fekete, évszaka a tél, feng shuiban iránya észak. Folytatás

11-44-35-813_950x510

A Boszorkány Fája – maradandó tábori élmények II. rész

Csodálkozva néztem rájuk. EZ a boszorkány? Ugyan kérem, hogy lenne ez gonosz? Nagyjából akkora, mint egy nagyobbacska kerti törpe, van egy kis cirok seprűje, nem nagyobb a macska farkánál, hegyes süveget hord, ami fagylalttölcsér méretű, és furfangos. Minden jó gyermeknek talányos ajándékot küld majd, ha azok a bizonyos jó gyermekek kiállják a próbát… De mi, de hol? És milyen próbát?

Csöndre intettem a kis csapatot, s tovább bandukoltunk a fák között. Tíz kíváncsi, csillogó szempár meredt rám, további információra éhesen. Így kezdődött. Amióta kitaláltam a Boszorkányt, azóta sem látta őt senki. Mégis élőbb, mint jó néhány hús vér ember, gyermekrajzok állandó szereplője. Annyiféle, ahány gyermek csak hallott róla. Az erdőben él, és a „jó gyermekeknek” feladványokat, varázs talizmánokat küld. Először az volt a tervem, hogy a közeli kőfejtőben lévő valamelyik üreg lesz a lakhelye. De hirtelen, az ösvény egyik fordulójában megpillantottam a Villámcsapta Fát. A kettétört, de még élő facsonk teteje derékszögben elhajlott, ezzel kis teraszt kínálva a vállalkozó szelleműeknek, akik hajlandóak felmászni rá. Megküzdve a hangyákkal majdnem az összes táborlakó feltornázta magát, – a legkisebbeket úgy emeltük, húztuk fel – míg mindenki elhelyezte adományát a fa tetején. Kavicsot, csigaházat, virágokat, bogyót, miegyebet. Megnyugtattam az izgatott, kipirult arcú, várakozásteljes csapatot: a boszorkány akkor fog eljönni az ida1adományokért, ha mi már elmentünk. A boszorkányok egyszerűen ilyenek. De ha holnap visszajövünk, bizonyára mindenki meg fogja találni a neki szánt ajándékot, feladványt, talizmánt, amit a Fekete Varjú Boszorkány – mert ez a neve neki – készít neki. Kizárólag akkor persze, ha jól viselkedünk, és elalvás előtt arra gondolunk, amit igazán szeretnénk, amire nagyon vágyunk. Haza indultunk hát.

Mindenki izgatottan arról fecsegett, hogy vajon mit fog kapni, hogy vajon TÉNYLEG az előbb az a zörgés a bokorban a boszorkány volt e, volt, aki a kis piros seprűnyelet vélte felfedezni a lombok között, más egy megvillanó, fekete szárnyat…

Másnap, mielőtt a kicsik megérkeztek volna- napközis táborról lévén szó- reggel hétkor felkutyagoltam a hegyre, hogy az éjszaka elkészített, személyre szabott feladványokat elhelyezzem egy „titkos helyen”, majd a Boszorkány Fájához rohantam. Felkapaszkodtam, – nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetve a hangyákat – kitettem a Talányos Térképet, amit majd szépen megtalálunk, és az útmutatásokat megfejtve eljutunk az ajándékokat rejtő dobozig… Igyekeztem személyes lenni, de nem volt könnyű tíz féle Roppant Érdekes varázsgyűrűt, medált, szuperceruzát, vagy színes fonalakkal átkötött ágacskát: „varázspálcát” elkészíteni. Reggel kilencre mégis minden a helyén volt, kávéznom sem kellett, a korai erdőjárás és fáramászás megtette a hatását. A gyerekek izgatottan készülődtek. Nem szerették volna kivárni a délutánt. Menjünk most azonnal!! Lehet, hogy már ott van! Lehet, hogy már odatette az ajándékainkat!!! Néhány kisfiú legyintett. Ugyan már, ti elhiszitek, hogy van boszorkány?

… folytatjuk

Szerző: ORSi

ida

A Boszorkány Fája – maradandó tábori élmények

Merre menjünk? – kérdezem a gyerekektől, kislányomtól, és a barátnőjétől, aki éppen nálunk vendégeskedik. A Boszorkány Fájához!! – hangzik a válasz. Mindjárt gondoltam. Ez a leggyakoribb úti célunk a tavalyi gyerektábor óta. A tábor egyik hetén a középkor volt a téma, és mivel a mindennapos délutáni erdei túrán is pörgött az agyam, mondhatni, az agyamra ment a középkor, hát kialakult a Boszorkány Mitológiája. Lovagok és hercegnők híján mi lehet az erdőben, ami kicsit is középkor szerű? (Nekem az erdő is az, de a gyerekek hozzá vannak szokva a csapból is ömlő impulzusokhoz, tehát kell nekik egy kis extra, nem? ) Kapásból beugrott a Sárkány, 10-42-26-371_950x510majd az utolsó pillanatban visszaszívtam. Mert mi van, ha mondjuk a Sárkány túl nagy… netán túl félelmetes lenne a gyermeki elméknek, esetleg rémálmok gyötörnék a tábor ifjú résztvevőit, néhány szülő azonnal kitiltaná csemetéjét, aki éjszaka sírva kucorog az ágy sarkában és furcsa zöld hüllőkről vizionál…? Igen, jogos a felvetés, hogy a Boszorkány vajon mennyivel jobb, de miután már kiszaladt a számon, nem volt visszaút. Meg aztán: mi mindent láthat a tévében egy gyerek..? Az erdőben azonban van valami borzongató, amit a legmenőbb rajzfilmek sem tudnak reprodukálni. Ha azt mondod: Sárkány, máris furcsábban zizegnek a levelek. No, de ezért vagyunk itt, nem?
Hol lakik a boszorkány? Hány éves? Mekkora? Záporoztak rám a kérdések a középkori vitézektől, akik közül néhányan a nap folyamán elkészített karton sisakot viselték a kirándulás alatt is, a kartonszablyával egyetemben. A hercegnők – papír süvegben, leheletnyi fátyollal arcuk előtt – mintha jobban képben lettek volna. Egyikük mindjárt ki is jelentette, hogy a boszorkány fekete, gonosz, seprűn közlekedik, és mindnyájunkat békává változtat, majd a békákból varázsitalt főz, s jó pénzért eladja a faluban. Egy másik kishercegnő, fűszálat billegetve a szája sarkában  közölte, hogy ő több fajta boszorkányt ismer, az egyik ráadásul a szomszédjukban lakik, anyukája mondta. Az nem  seprűn közlekedik ugyan, hanem autón, viszont Rémes Egy Banya. Ez a neve. A fekete gonosz boszorkányt is ismeri,  amely a mesékben van. Az kicsit uncsi. Mellesleg: Ez a miénk is gonosz?

….. folytatjuk

 

szerző: ORSi

indigo_child_traits

Az indigó gyerekek

Az indigógyermekek megérzik, ha hazudnak nekik. Tudják, mikor nem mondanak nekik igazat, mikor atyáskodnak felettük, mikor manipulálják őket. És mert közös céljuk egy új, egységes világ megteremtése, hogy ebbe az irányba terelgessenek minket, az indigók belső „hazugságérzékelője” kikapcsolhatatlan. Mint már mondtuk, a harcos szellemük sok embert megrémít, és mert nem viselik el a hazugságot, sokszor nem tudnak számunkra hétköznapi  blue616

szituációkban, akár otthon, az iskolában vagy a munkahelyen megfelelni. Sokan most egész biztosan a fejükhöz kapnak! Egyszerűen nem tudnak másképp cselekedni, mint ahogyan éreznek, igen fejlett igazságérzetük miatt nem tudják tettetni, hogy minden rendben van. Így aztán a nem megfelelő nevelési elveknél gyakran kerülnek orvos kezébe, aki aztán nyugtatókat és erős gyógyszereket rendel el. Pár tulajdonságukban hasonlítanak a kristály-gyermekekhez. Mindkét nemzedék nagyon érzékeny, szenzitív inkább, és különleges képességeik vannak, nagyon fejlett spirituális skálán mozognak, fontos életcélokkal rendelkeznek.

A fő különbség a temperamentumukban rejlik. Az indigó gyermek sokszor nem jön ki társaival, a meg nem értettség, ha nem jól kezeljük és nem jó nevelési elveket követünk a kirekesztettség gyakran végigkíséri az útját. Sokan közülük viselkedés zavaros-hiperaktívnak diagnosztizált gyermekek. És persze, ha gyógyszeresen kezelik, az indigók nagy része elveszti csodás érzékenységét, a szellemvilág ajándékait, óriási érzelmi intelligenciáját, a harcos szellemet. Nagyon sokan közülük az erőszakosabb pedagógiai módszerek miatt írás- olvasás diszlexiás diszgráfiás problémákkal küzd. Ha hagyjuk kiteljesedni az indigó gyermekeket óriásikat alkothatnak intuícióik révén a művészetekben.

Az indigó generáció azért jött a földre, hogy harcos temperamentumával utat törjön a következő, békésebb önmegvalósító generációnak, a kristály és szivárvány gyermekeknek.