gyereknevelés címkéhez tartozó bejegyzések

10-42-26-371_950x510

A Boszorkány Fája – maradandó tábori élmények III. rész

Útra keltünk. A Nap már magasan járt, mire megérkeztünk a Fához. Az imént még kételkedő kisfiúk egymást lökdösve, izgatottan másztak a fára, mert egyikük kiszúrta a Térkép sarkát, mely kikandikált az ág mögül. Ott van!!!
Hitetlenkedő arcukat látva megnyugodtam. A dolog innentől kezdve önműködővé vált. Szinte semmit sem kellett mondanom, a Boszorkány megelevenedett. A gyerekek egymást sürgetve, egymás szavába vágva tülekedtek a legjobban olvasó nagylány körül, aki igyekezett mindenkit túlkiabálva felolvasni a térképen lévő útmutatásokat.
A kettes számú Fenyőbázistól negyven lépésnyire északra. A harmadik ág? Vagy mégsem? A képrejtvényt valódi kincskeresés követte. Én már ismertem az utat, itt száguldottam végig napkeltekor, szóval igyekeztem némi műizgalmat erőltetni magamra, de erre nem is nagyon volt szükség. A gyerekek, akik – feltételezhetően – a legvadabb és legizgalmasabb rajzfilmeken nevelkednek, szerencsésen elfelejtették az eddig látottakat. Rabul ejtette őket az erdő, a saját fantáziájukkal felturbózva. A kis csapat egy emberként, izgatottan kereste a kincset, majd egyórai reménytelen és újra reményteli keresés után megtaláltuk a Dobozt. Aki még nem tudott olvasni, annak a nagyobbacskák olvasták fel az üzenetet, melyet a Fekete Varjú Boszorkány a Talányos Ajándékokhoz mellékelt. de mire használjam a varázspálcámat? Nézzétek, én KÉK varázsgyűrűt kaptam! Én csiga formájút? A legjobban olvasó nagylány Galaxis Gyűrűt kapott. Büszkén emelte a magasba. Majd én megmutatom, hogy mire lehet használni! Az egyik kisfiú papír messzelátót kapott. Commercial Free ChildhoodIzgatottan fürkészte az erdőt. Nézzétek, ott megy, látjátok? De mire a többiek odanéztek, a Boszorkány már messze járt, csak az ágak zörögtek a nyomában.

Hálás vagyok a Boszorkánynak egyébként. Nem elég, hogy jó adag varázslatot csempészett a középkorról szóló tábori hetünkbe, de azóta is hű társunk. Ha valamelyik kis haver átjön ovi után, vagy netán van valami, ami a szívünket nyomja, nincs más dolgunk, mint elzarándokolni a Boszorkány Fájához, leróni tiszteletünket, elhelyezni egy kis virágcsokrot, vagy kavicsot a Villámcsapta Fán, majd továbbmenni a titkos szurdokban, ahol éppen az imént repült át a furfangos boszorkány. Volt, aki már látta, más csak álmodott róla, egy biztos: amíg ő velünk van, s vigyáz  ránk, addig érdemes „jó gyereknek” lenni, mert ő aztán tényleg mindent lát. És ha megsúgjuk neki szívünk vágyát, még az sem kizárt, hogy teljesíti azokat. Nem egyből persze, hanem akkor, amikor a kedve tartja.
Vége.

 

Szerző: ORSi

Ezek is érdekelhetnek:
numbers3_2 A 4 es születési szám

_______________________________________________________________
Breath-in-MeditationGyógyító meditáció

_________________________________________________________________

ill  Illóolaj kalauz : Az eukaliptusz

11-54-41-146_950x510

Az öt elem tana -a Víz

VÍZ

Általános információk: Bolygója: Merkúr, Iránya: Észak, Színe: fekete, kék, jellemzője a raktározás, szerve a vese és a keringési rendszer.

A nyugalmat, mélységet szimbolizálja, általában a legkisebb ellenállás irányába tart, ez emberekre és szituációk vonatkozásában is igaz. Mindenhová elér, a létezés vérének is nevezik, hiszen víz nélkül nincs élet. Színe a kék és fekete, évszaka a tél, feng shuiban iránya észak. Folytatás

11-44-35-813_950x510

A Boszorkány Fája – maradandó tábori élmények II. rész

Csodálkozva néztem rájuk. EZ a boszorkány? Ugyan kérem, hogy lenne ez gonosz? Nagyjából akkora, mint egy nagyobbacska kerti törpe, van egy kis cirok seprűje, nem nagyobb a macska farkánál, hegyes süveget hord, ami fagylalttölcsér méretű, és furfangos. Minden jó gyermeknek talányos ajándékot küld majd, ha azok a bizonyos jó gyermekek kiállják a próbát… De mi, de hol? És milyen próbát?

Csöndre intettem a kis csapatot, s tovább bandukoltunk a fák között. Tíz kíváncsi, csillogó szempár meredt rám, további információra éhesen. Így kezdődött. Amióta kitaláltam a Boszorkányt, azóta sem látta őt senki. Mégis élőbb, mint jó néhány hús vér ember, gyermekrajzok állandó szereplője. Annyiféle, ahány gyermek csak hallott róla. Az erdőben él, és a „jó gyermekeknek” feladványokat, varázs talizmánokat küld. Először az volt a tervem, hogy a közeli kőfejtőben lévő valamelyik üreg lesz a lakhelye. De hirtelen, az ösvény egyik fordulójában megpillantottam a Villámcsapta Fát. A kettétört, de még élő facsonk teteje derékszögben elhajlott, ezzel kis teraszt kínálva a vállalkozó szelleműeknek, akik hajlandóak felmászni rá. Megküzdve a hangyákkal majdnem az összes táborlakó feltornázta magát, – a legkisebbeket úgy emeltük, húztuk fel – míg mindenki elhelyezte adományát a fa tetején. Kavicsot, csigaházat, virágokat, bogyót, miegyebet. Megnyugtattam az izgatott, kipirult arcú, várakozásteljes csapatot: a boszorkány akkor fog eljönni az ida1adományokért, ha mi már elmentünk. A boszorkányok egyszerűen ilyenek. De ha holnap visszajövünk, bizonyára mindenki meg fogja találni a neki szánt ajándékot, feladványt, talizmánt, amit a Fekete Varjú Boszorkány – mert ez a neve neki – készít neki. Kizárólag akkor persze, ha jól viselkedünk, és elalvás előtt arra gondolunk, amit igazán szeretnénk, amire nagyon vágyunk. Haza indultunk hát.

Mindenki izgatottan arról fecsegett, hogy vajon mit fog kapni, hogy vajon TÉNYLEG az előbb az a zörgés a bokorban a boszorkány volt e, volt, aki a kis piros seprűnyelet vélte felfedezni a lombok között, más egy megvillanó, fekete szárnyat…

Másnap, mielőtt a kicsik megérkeztek volna- napközis táborról lévén szó- reggel hétkor felkutyagoltam a hegyre, hogy az éjszaka elkészített, személyre szabott feladványokat elhelyezzem egy „titkos helyen”, majd a Boszorkány Fájához rohantam. Felkapaszkodtam, – nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetve a hangyákat – kitettem a Talányos Térképet, amit majd szépen megtalálunk, és az útmutatásokat megfejtve eljutunk az ajándékokat rejtő dobozig… Igyekeztem személyes lenni, de nem volt könnyű tíz féle Roppant Érdekes varázsgyűrűt, medált, szuperceruzát, vagy színes fonalakkal átkötött ágacskát: „varázspálcát” elkészíteni. Reggel kilencre mégis minden a helyén volt, kávéznom sem kellett, a korai erdőjárás és fáramászás megtette a hatását. A gyerekek izgatottan készülődtek. Nem szerették volna kivárni a délutánt. Menjünk most azonnal!! Lehet, hogy már ott van! Lehet, hogy már odatette az ajándékainkat!!! Néhány kisfiú legyintett. Ugyan már, ti elhiszitek, hogy van boszorkány?

… folytatjuk

Szerző: ORSi

ida

A Boszorkány Fája – maradandó tábori élmények

Merre menjünk? – kérdezem a gyerekektől, kislányomtól, és a barátnőjétől, aki éppen nálunk vendégeskedik. A Boszorkány Fájához!! – hangzik a válasz. Mindjárt gondoltam. Ez a leggyakoribb úti célunk a tavalyi gyerektábor óta. A tábor egyik hetén a középkor volt a téma, és mivel a mindennapos délutáni erdei túrán is pörgött az agyam, mondhatni, az agyamra ment a középkor, hát kialakult a Boszorkány Mitológiája. Lovagok és hercegnők híján mi lehet az erdőben, ami kicsit is középkor szerű? (Nekem az erdő is az, de a gyerekek hozzá vannak szokva a csapból is ömlő impulzusokhoz, tehát kell nekik egy kis extra, nem? ) Kapásból beugrott a Sárkány, 10-42-26-371_950x510majd az utolsó pillanatban visszaszívtam. Mert mi van, ha mondjuk a Sárkány túl nagy… netán túl félelmetes lenne a gyermeki elméknek, esetleg rémálmok gyötörnék a tábor ifjú résztvevőit, néhány szülő azonnal kitiltaná csemetéjét, aki éjszaka sírva kucorog az ágy sarkában és furcsa zöld hüllőkről vizionál…? Igen, jogos a felvetés, hogy a Boszorkány vajon mennyivel jobb, de miután már kiszaladt a számon, nem volt visszaút. Meg aztán: mi mindent láthat a tévében egy gyerek..? Az erdőben azonban van valami borzongató, amit a legmenőbb rajzfilmek sem tudnak reprodukálni. Ha azt mondod: Sárkány, máris furcsábban zizegnek a levelek. No, de ezért vagyunk itt, nem?
Hol lakik a boszorkány? Hány éves? Mekkora? Záporoztak rám a kérdések a középkori vitézektől, akik közül néhányan a nap folyamán elkészített karton sisakot viselték a kirándulás alatt is, a kartonszablyával egyetemben. A hercegnők – papír süvegben, leheletnyi fátyollal arcuk előtt – mintha jobban képben lettek volna. Egyikük mindjárt ki is jelentette, hogy a boszorkány fekete, gonosz, seprűn közlekedik, és mindnyájunkat békává változtat, majd a békákból varázsitalt főz, s jó pénzért eladja a faluban. Egy másik kishercegnő, fűszálat billegetve a szája sarkában  közölte, hogy ő több fajta boszorkányt ismer, az egyik ráadásul a szomszédjukban lakik, anyukája mondta. Az nem  seprűn közlekedik ugyan, hanem autón, viszont Rémes Egy Banya. Ez a neve. A fekete gonosz boszorkányt is ismeri,  amely a mesékben van. Az kicsit uncsi. Mellesleg: Ez a miénk is gonosz?

….. folytatjuk

 

szerző: ORSi